Baekhyun nem szeret, sőt, egyenesen gyűlöl unatkozni. Elméletileg szociális lény, közvetlen, barátságos, ám az elmúlt időkben annyit csalódott az emberekben, hogy nemigazán mondhatni őt szoros kapcsolatban bárkivel is. Egészen idáig…
Egyik nap egy véletlen baleset során belebotlott egy fiatal srácba, akivel viszonylag hamar meg is találták a közös hangot, miből váratlan barátság, s alig pár héten belül szerelem köttetett. Baekhyun sosem titkolta melegségét, amivel a kissé szemtelen, magas, olykor elég makacs Sehun sem volt másként, ráadásul a humoruk olyan fegyver volt számukra, amit körülöttük csak kevesen érthettek meg.
A késő ősz fokozatosan hajlott át télbe, magával víve a pusztulás évszakát, egy fehérebb, tisztább tájra cserélve azt. A hó ugyan éppen csak szálíngózott, a két fiatal örömét lelte a kocsik szélvédőjéről lesöpört vékony rétegben, melyből az elkészült kicsiny gömbök minduntalan ostromolták a másikat. Baekhyun már rég azt hitte, hogy kinőtt az efféle gyerekes játékokból, ám viszonylag hamar megadja magát minden egyes alkalommal, mikor a fiatalabb bármiféle őrültségbe invitálja társát.
- Ya! Belement a felsőmbe - rázogatta hevesen kabátja anyagát, hátha azzal meg tud szabadulni az odabent egyre olvadó és terjedő fagytól, mit Sehun egy pimasz mosollyal követett végig. - Na jó, ezért most te jössz - fenyegette meg morogva, s feladván a már vízállagú anyagtól való megszabadulás reményét is, elkezdett gyűjteni egy igazán nagy és erős golyóhoz.
- Hyung, én így is megvagyok fázva - kezdett védekezésbe ugyanazon mosolyát magán hagyva, bárminemű aggodalom tanúsítása nélkül.
- Erre azelőtt kellett volna gondolnod, hogy nyakon dobsz - közölte győzedelmesen, ám még mielőtt felállhatott volna a laza talaj kapargatásából, honnan nem csupán hó, de jókora adag föld is került markába, egy erős ütődésnek hála felborult. - Ahh, baszki - nyögött fel a hirtelen súly miatt, s közvetlen utána egy - természetesen megjátszott - szánakozó pillantás takarta el előle az ég nyújtotta, csodálatos kilátást. - Utállak, remélem tudod.
- Én is szeretlek - nyomott egy gyors puszit az idősebb ajkaira, majd felállva róla, felsegítette, mi mellé járt egy soha vissza nem térő leporolás is, hogy aztán viszonylag tisztán és épségben folytathassák útjukat. Sehun nem a kedvességéről volt híres, azonban ez csak a többi ember mellett mutatkozott meg, ugyanis Baekhyunra különös tekintettel ügyelt.
A Karácsony hangulata napról napra vette át a fagyos heteket, ezzel egyfajta kimondatlan békét hozva minden házba. A két fiú közt szinte tapintani lehetett a titkolózás enyhe feszültségét, azonban mindketten elnyomva aggodalmukat koncentráltak a szeretet ünnepére, és arra, hogy párjuknak a lehető legjobb ajándékot találják meg. A már az elején átbeszélgetett éjszakáknak hála kellően kiismerték egymást eme meglehetősen bonyolult procedúra véghezviteléhez, ám a kétely örökösen kísérte őket, hiszen mindenki a legjobbat akarta nyújtani.
Sehun a fejvesztett órákban, mikor egyedül a plázában bolyongott ismerte meg Kyungsoot, az egyik ajándékbolt részmunkaidős eladóját, aki már elsőre sem tűnt számára túl beszédes egyénnek, de ennek ellenére mégis igyekezett neki segíteni.
- És miket szeret? - tett egy újabb kísérletet, hátha ezzel közelebb kerülnek a megoldáshoz, és mehet végre végezni a dolgát.
- Hát engem! - mutatott nagy mosolyogva magára az irreálisan szőkén virító, magas srác.
- Akkor csomagold be magad, haver - fújtatott egyet idegesen Kyungsoo, s már épp ment volna el, ha Sehun nem ragadja meg a karját.
- Ah, hyung, ne már!
- Akkor fussunk neki mégegyszer… - vett egy mély levegőt, és bár a következő fél órát kénytelen volt még a szőkére pazarolni, a végére egész jól megtalálták a hangot. Sehun még a telefonszám cseréhez is ragaszkodott, hogy majd elújságolhassa mekkora sikert ért az ajándékkal, mibe az idősebb már-már majdnem boldogan ment bele.
A Karácsony elmúltával Sehun és Kyungsoo barátok lettek, ami főleg a fiatalabb kitartó zaklatásának tudható be, azonban nála amúgy sem volt furcsa, hiszen talán pont emiatt bővelkedik - ha csak felszínes is - igazán jó barátokban.
A Bakhyunnal való kapcsolatuk pedig egyre csak erősödött. Két viszonylag karakán alak, meglehetősen kevés vitával és annál több vicces pillanattal. Baekhyun igyekezett tanítgatni és átragasztani párjára az életszemléletét, ám Sehun időről-időre feltűnő negatív világnézete olykor már neki is sok volt, de olyankor inkább csak mellette maradt, és megpróbálta átsegíteni a nehéz napokon. Úgy vélte, hogy míg több a jó pillanat, mint a rossz, megéri Sehunnal lenni…
A tavasz az új és a szép ígéretével törte be magát mindenki életébe, ám a két fiatal számára inkább csak új problémákat hozott, mintsem bármiféle varázst. A munkahelyi gondok Baekhyun számára ezerszer nyomósabbak voltak, mint Sehun iskolához kapcsolódó bajai, aminek nem volt rest rendszeresen hangot adni, azonban a fiatalabb inkább csendben helyeselt, minthogy ilyenek miatt kelljen állandóan vitatkozniuk. Ezekben a hetekben Kyungsoo jelentette számára a legnagyobb támaszt, aki tanácsaival és vigasztaló szavaival mindig elérte, hogy a szőke szeretete töretlen maradjon párja iránt.
Talán ezért is határozott Sehun egy nap úgy, hogy ideje a számára két legfontosabb embert bemutatnia egymásnak, mire egy szép, melegebb szombaton sor is került.
Hármójuk közül természetesen a legfiatalabb - aki egyben a legmagasabb is - volt a legaktívabb, ám mivel ezt már megszokták tőle a többiek, nem kifejezetten zavart senkit. Baekhyun olykor becsatlakozott a hülyéskedésbe, hogy kétszeres erővel sokkolják az egyébként nyugodt, visszafogott, talán kissé félénk Kyungsoot, de összességében egy vidám napot tudhattak le közösen.
- Na, milyen volt? - talált rá rögtön Baekhyun lakásán az idősebbre Sehun, örömét nem leplezve, hogy számonkérje a srácról.
- Olyan semmilyen - von vállat egykedvűen, beszéd közben pakolgatva a szobában. - Nincs vele baj, csak engem nem fogott meg - mondta ki nyersen a tényeket, mint ahogy mostanság egyre sűrűbben tette.
Sehun annak érdekében, hogy megmásítsa szerelme véleményét, egyre több és több találkozót szervezett Kyungsooval, hogy szorosabb barátságba tudhassa párját és legjobb barátját. Annak ellenére, hogy olykor érezni lehetett Baekhyun részéről a feszültséget, élvezte a közös kiruccanásokat, főleg, mert párjával részben már csupán akkor volt igazán nyugta.
A két fiatal kapcsolata valahol változásnak indult, amit mindketten máshogy fogadtak és próbáltak kezelni. Míg Sehun inkább jobban tepert, és igyekezett társa kedvében járni, addig Baekhyun a szabadságot kereste, amit egy másik személyben lelt meg. A hármas találkozások alkalmával Kyungsoo mellé pártolt, vele beszélgetett és még telefonszámot is cseréltek hosszú hetek óta először, hogy ne kelljen mindent Sehun előtt megvitatni, aki ezt eleinte még kedvesen fogadta, elvégre elérte, amit szeretett volna.
Baekhyunnak tetszett Kyungsoo érettebb, nyugodtabb magaviselete és gondolkodása, ami természetes is, elvégre idősebb volt a párjánál. Sehun éppen nehéz napjait élte, így jobbnak látta, ha hagyja, hadd lábaljon ki belőle egyedül, míg ő az alacsony fiú társaságát kereste és olyan dolgokat osztott meg vele, amiket régen Sehunnal. Ugyan vérmérsékletre teljesen más a két fiatal, neki ez most tökéletesen megfelelt.
Addig-addig fajultak a telefonos beszélgetések, hogy letárgyaltak egy közös találkozót az arra a vasárnapra rendezett kisebb fesztiválra, melyen Baekhyun nagy meglepetésére kifejezetten jól érezte magát Kyungsooval, és ezt örömmel vitatta meg a legközelebbi hármas napjukon is, elfeledkezve arról, hogy Sehunnak nem szólt ezzel kapcsolatban semmit.
A legfiatalabb itt érezte először, hogy ideje lenne feladni a felesleges teperést, mikor Baekhyun jólláthatóan is talált mást, aki mellesleg az ő legjobb barátja volt. Ha eddig nem volt elég rossz hangulatban, ezután ő kezdte szándékosan kerülni a többieket, lemondva a hármas napokat, amiket természetesen nélküle is megtartottak.
Baekhyun észre sem vette, ahogy távolodik Sehuntol. Olykor még megpróbált vele beszélni, hogy könnyítse a lelkiismeretét, ám azok hamar veszekedésbe torkolltak, hol a fejéhez vágta az eddig elfojtott, társa számára kifejezetten sértő véleményét. Bár csak a pillanat hevébe tette, végül sosem bánta meg. Számára már nem volt szükség Sehunra, a vele járó gondokra, a gyerekes felfogására és túlbuzgó, vagy éppen letört énjére. Könnyelműen eldobta az elmúlt hónapokat és a szakítás kimondása nélkül kezdett kapcsolatba Kyungsooval, aki teljesen megfeledkezett Sehunról, elvégre őt egyáltalán nem kereste már az elmúlt időkben. Ugyanolyan barátnak gondolta magukat, mint addig, csak Baekhyuntól úgy tudta, hogy szakítottak, sőt, az idősebb direkt hangolta is őt a szőke ellen, amit nem teljesen vett be Kyungsoo, mégsem kifejezetten foglalkoztatta a téma.
- Soo - terült el Baekhyun az ágyon, izzadtsága ellenére magára húzva vékony paplanját.
- Igen? - nézett rá kipirulva, még enyhén ziláltan a fiatalabb.
- Szeretlek - lágyult el tekintete, ahogy maga mögött hagyva a múltat, Sehunt és minden valaha fontost vallotta be kissé tán felszínes, de jelen pillanatban legjobbnak vélt érzéseit. Kyungsoo azonban nem felelt…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése