Akarod?

Kiri pov

Másodikos középiskolás voltam. Azt hittem, nem lesz egy barátom sem. Visszahúzódó voltam, és nehezen nyíltam meg. Aztán találtam valakit, aki ugyanúgy csendes, mint én. Kim Seokjinnek hívták, és Dél-Koreából jött. Nagyon szerettem őt, mindig ott volt velem, és számíthattam rá. Nem gondoltam arra, hogy nemsokára mindez megszakad..

…………………………………………………

Mindketten koleszosok voltunk. Hiába volt szégyenlős, ő volt a suli nagymenője, már másodikosként. Ez nem is volt csoda, hiszen őrülten helyes és okos, meg aranyos, meg minden. De ellentétben a többi lánnyal a gimiben, én mindig csak barátként tekintettem rá. Azelőtt….

…………………………………………………

Az osztályban vártuk az ofőt. Kicsengettek már, csak én és Jin ültünk a teremben. Fülhallgatóját megosztva hallgattunk zenét. Nemsokára megjelent a tanár. Jin sietve kikapcsolta telefonját.

- Figyeljetek. Ti ketten vagytok a legjobb diákjaim. A hétvégén bent kéne maradnotok, mert jönnek felvételizni a leendő elsősök, és felügyeletre van szükségük. Rátok gondoltam. Persze, csak, ha nem gond.

Egymásra néztünk Jinnel, és mosolyogva mondtunk igent. A tanár megnyugodva biccentett és elsietett. Mi még gyorsan összecuccoltunk, aztán mentünk át a kollégiumba. Egyikünk sem szólt semmit. Belépve a portára elkértem a szobakulcsom. Vártam, hogy Jin is ezt teszi de nem így lett. Kérdőn vontam fel a szemöldököm.

-Nem hozod a kulcsod?

-Nincs rá szükség, egy szobában leszünk.

Megrémültem. Még soha nem aludtam egy fiúval se. Amikor benyitottunk a szobába, egyből feltűnt, hogy rend van. Általában én pakolok a másik két lány helyett, de most ezt ők csinálták. Lazán ledobtam a cuccom az ágyam mellé, Jin meg csak odahajította. Aztán becsukta az ajtót, belehelyezte a kulcsot.

- Lemész még vacsizni? - pillantott felém.

- Nem vagyok éhes. Inkább maradok. És te?

- Most azt hiszem, én is kihagyom - mondta, közben elfordította a kulcsot a zárban, és az íróasztalomra tette. Végül nekitámaszkodott a gardróbnak, jó messze tőlem. A csend már-már kínossá vált, főleg, hogy Seokjin idegesen túrt kusza, barna hajába, miközben folyamatosan engem bámult. Kicsit közelebb mentem hozzá.

- Valami baj van? - mellé lépve végigsimítottam karján. Ahogy rám nézett, szinte megijesztett. Olyan gyötrő éhséget láttam a tekintetében, mint még soha. Hirtelen megragadta a vállamat, nekinyomott a falnak, puha ajkait pedig az enyémekre tapasztotta, lágy puszikat lehelve a számra. Bár meglepett, élvezettel húztam közelebb a fejét magamhoz. Nemsokkal később nyelve a számba furakodott, feltérképezve annak belsejét, amit egyáltalán nem bántam. Szenvedélyesen csókolóztunk, ennek azonban ő vetett véget. Levegő után kapkodva elhúzódott, és csak annyit mondott:

- Ezt nem kellett volna - azzal elengedett, leült az ágy szélére és kezébe temetve arcát suttogta:

- Egyszerűen nem bírom tovább távol tartani magam tőled. Nem megy.

Kis ideig bambán álltam ott, és mérlegeltem a hallottakat. Sosem gondoltam volna,hogy bejövök neki, de az az igazság, hogy én is odavoltam érte. Csak eddig elnyomtam magamban. Haloványan mosolyogva odamentem hozzá, letérdeltem elé és sarkaimon ülve cirógatni kezdtem tarkóját.

- Akkor ne tedd... - hatalmas, barna szemeit rám emelte. Aggodalmat láttam bennük.

- Mi van, ha rosszul sül el? - válaszképpen lágyan megcsókoltam. Először kicsit ellenkezett, de aztán magához ölelve csókolt tovább, miközben az arcomat simogatta. Percekig tartott ez, amíg a lábam zsibbadni nem kezdett. Fájdalmas grimaszt vágtam, mire Jin vigyorogva felhúzott, és az ölébe ültetett. Hajamat hátrasöpörte, aztán szájával birtokba vette előbb a nyakamat, később a felsőm alól kikandikáló kulcscsontomat. Sóhajaim egyre mélyebbek és szaporábbak lettek. Le akartam vetkőztetni, látni akartam az izmos felsőtestét, úgyhogy picit eltoltam magamtól és felálltam. Elkerekedett szemei mutatták meglepettségét. Visszaléptem és a pólójánál fogva húztam fel őt. Újabb csók következett. Kezem fehér pólója alá vezette. Jin mintha a fejembe látott volna.

- Vedd le! - Csak pár pillanatra szakadt el ajkaimtól, én pedig boldogan fosztottam meg felsőjétől. Végre meztelen mellkasát simogathattam. Seokjin nem kezdett vetkőztetni, én azonban már szerettem volna megszabadulni lassan feleslegessé váló ruháimtól. Trikóm alsó szegélyeit megfogva bújtam ki belőle, és a padlóra dobtam. Aztán megcsókoltam a torkát és fokozatosan haladtam lefelé. Gyorsan kicsatoltam övét és egy határozott mozdulattal lehúztam fekete farmerét. A szintén fekete boxer durván dudorodott “ott” elől. Megragadva csípőjét húztam őt lefelé, arra kényszerítve, hogy térdeljen le. Jin nyomott egy puszit a homlokomra, majd hanyattfektetett a földön. Lassan húzni kezdte nadrágom, miközben a hasamat kényeztette hol a szájával, hol a nyelvével. Én pedig hajábamarkolva jeleztem, mennyire jól csinálja. Miután a nacim lekerült, finom ujjait becsúsztatta pink színű francia bugyimba a csípőm két oldalánál és sietve eltávolította rólam. Még visszahajolt, hogy forró ajkait az enyémekhez érintse, aztán megszabadult a hátramaradt, szűk ruhadarabjától, majd lassan, figyelmesen belém hatolt. Miközben nyomult, halk morgás tört fel torkából. Nagyon izgató volt, hogy magamban éreztem merev, forró férfiasságát. De valahogy, mégsem volt az igazi.

- Ez így nem jó - azzal magához ölelt, úgyhogy az ölében ülve fogadtam be teljes méretét. Nyakába kapaszkodva ringatóztam karjai közt. Ahogy ki-be siklott bennem, egyre többször érte el gyönyörközpontomat. Nagyon nehéz volt elfojtani a feltörni készülő hangokat. A csúcshoz is közel jártam már.

- Jin, én mindjárt…- újabb nyögés szakadt ki belőlem. Jin fátyolos tekintettel, de kérlelőn nézett a szemembe.

- Várj egy kicsit. Ne siess! - Lehelte egyenesen a fülembe, ami még inkább felhergelt. Finoman a vállamba harapott, hátha lankadok egy kicsit, csakhogy ez jobban felizgatott, mint ahogy az is, hogy Jin szapora sóhajait és egyre hangosabbá váló nyögéseit a fülem mellett engedte el.

- O...Oké, jöhetsz - sóhajtotta. Helyes. Úgysem bírtam már. Az orgazmus minden porcikámat megrengette. Szánk tátva maradt, levegőnk pedig bennakadt. Ujjaim mindeközben kusza, csapzott tincseit tépték. Seokjin visszadőlt velem a padlóra. Fejét homlokomnak támasztotta, és levegő után kapkodott. Mikor már kellőképpen kifújta magát, puszilgatni kezdte az arcom. Hátát simogatva próbáltam viszonozni a puszikat, amelyekkel elhalmozott, egészen addig, míg a szám sarkához nem ért. Kissé eltávolodott, szeme dühösen csillogott.

- Mérges vagy rám? - kérdeztem.

- Magamra vagyok dühös - lágyult meg a tekintete. Hüvelykujja végigsimított a halántékomon.

- De miért? Megbántad? - Erre szeme újra felparázslott. Fel akart kelni, de átkarolva őt nem engedtem neki.

- Mert, ha ez a barátságunkba kerül, akkor az egészről én tehetek, és nem tudnék ezzel a tudattal élni.

Szorosan behunyta a szemét. Kezem hátáról az arcára vándorolt. Simogatni kezdtem azt.

- Minden rendben lesz, oké? Szeretlek - sokkal könnyebb volt úgy kimondani, hogy csukva volt a szeme. Nem akartam nyálas lenni, de ez az igazság. Szemei kipattantak. Lassan elmosolyodott, ujjai vállamat cirógatták.

- Szeretlek - szokatlanul sugárzóan mosolygott - De most alvás!

Azzal felkelt, levett az ágyról két párnát és egy takarót, majd letette őket a padlóra.

Feltápászkodtam, de csak annyira, hogy fejemet a párnára ejtsem. Jin lefeküdt mellém, aztán betakart minket. Megfordultam, hátat fordítva neki, mire átfogta a derekam, fejét tarkómba fúrta, miközben egész teste hozzám simult.

- Most... Akkor mi járunk? - kérdeztem a sötétbe mosolyogva. Halkan kuncogni kezdett, légzése csiklandozott.

- Szerinted?

- Én kérdeztem előbb.

Kis szünetet tartott.

- Járunk - belepuszilt a nyakamba. Boldogan bújtam hozzá. Így nyomott el az álom.

…………………………………………………..

Vízcsobogásra ébredtem. A fürdőből jött. Kissé nehézkesen, de felkeltem, majd kicsoszogtam a fürdőszobába. Jin ruhája ki volt készítve, ő maga pedig tusolt. Bekukucskáltam hozzá. A falnak volt támaszkodva, nekem háttal. Hirtelen támadt egy ötletem. Óvatosan elhúztam a függönyt és beléptem. Vetkőzéssel nem kellett vesződnöm, szerencsére. Egy darabig néztem, ahogy a cseppek legördülnek válláról a hátán át formás, feszes fenekére. Miután alaposan megbámultam, átöleltem hátulról. Összerezzent a meglepettségtől, de nem szólt semmit. Aztán magam felé fordítottam. Haja tincsekben tapadt homlokára, és az arca is tiszta víz volt. Látványosan végigpásztáztam testén, amíg szemem meg nem akadt valamin. Szerszáma duzzadt és nagyobbnak is tűnt mint tegnap.

Újra szemébe néztem. Kihívóan beharaptam alsó ajkam, közeledve felé, hogy megcsókoljam, miközben megsimogattam nedves fenekét. Seokjin kis ideig bambán bámult, de miután leesett neki, mit is akarok, számra nyomta mutatóujját.

- Na, ezt el se kezdd! Túl kor…- ekkor bekaptam hosszú, csontos ujját. Mikor végighúztam rajta fogamat, felmordult. Szabad kezemmel finoman végigsimítottam férfiasságán, tövétől a hegyéig. Végéhez érve hüvelykujjammal körözni kezdtem makkján. Jin erőtlenül kihúzta magát a számból, majd lágyan megcsókolt, mire a kezeimet mellkasának nyomva a falhoz löktem és a szájának estem. Haraptam, cibáltam puha alsó ajkát.

- Figyu, lesz reggeli, nem kell megenned - kuncogott halkan. Benne van a játékban.

- De én éhes vagyok - puszilgattam az állát. Ekkor combjaim alá nyúlva felemelt. A hideg csempe érintésére felszisszentem. Nyakába kapaszkodtam, lábaimmal pedig körbeöleltem derekát. Jin roppant figyelmesen húzott magára, aztán ütemes mozgásba kezdett. Felülről csak a feje búbját láttam, ezért ázott hajába markolva emeltem fel azt. Az arcába hulló cseppek csak még szebbé tették. A nemsokára elérkező gyönyörnek szájába nyögve adtam hangot. Óvatosan letett, bár még sokáig ölelt magához. Eltoltam magamtól, aztán lehajolva felkaptam tusfürdőjét és nyomtam belőle egy keveset a markomba. A finom kókuszos illattól összefutott a nyál a számban. Elkezdtem szétkenni előbb mellkasán, aztán karjain végül hátán. Szó nélkül lekaptam a zuhanyrózsát és az arcára irányítottam. Nevetve próbálta megszerezni.

Mire végeztünk a fürdéssel, ujjnyi vastagon borította víz a padlót, igaz, minket ez egy cseppet sem érdekelt. A szobába érve öltözni kezdtem. Attól tartottam, hogy elkésünk. Egymás után kapkodtam fel ruháim, ami, persze, ünneplő egyenruha volt. Aj, de gyűlölöm!

Eközben Jin szórakozottan figyelte bénázásom. Vasalt, fekete nadrágja és lakkcipője már rajta volt, felsőteste azonban fedetlen maradt. Gúnyosan elvigyorodtam, de utána megakadt a szemem valamin.

- Fordulj meg - léptem közelebb hozzá. Összeráncolta szemöldökét, majd megfordult. Hátát csodálatosan kidíszítették a karmolásnyomok. Próbáltam elfojtani nevetésem, de nem sikerült.

- Mi az? - Kérdezte elnézve a válla fölött. Ugyanúgy, röhögve mutattam a csap feletti tükörre. Odasietett, hogy megnézze “művemet”. Hitetlenkedve nézett rám. Nem szólt semmit.

- Bocs - mentem oda hozzá könnyeimmel küszködve. Még mindig szakadtam.

- Ez nem vicces! - próbált komolynak tűnni, de látszott rajta, hogy őt is mulattatja a dolog.

- Most miért? Szexepil - vihogtam tovább.

- Jó. Akkor most te is kapsz egy ilyet - indult meg felém csibészes mosollyal az arcán. Hiába menekültem, elkapott.

- Neee! Sietnünk kell.

Azt hittem ezzel meggyőzöm.

Aha, majdnem.

- Nyugi, gyors leszek - húzta szélesre vigyorát, majd felkapott és az ágyhoz cipelt.

Ott már nem ellenkeztem…


Író: Kim Hyuna