A tárgyalóterem légköre feszültségtől terhes, minden némán eltöltött másodperc egy örökkévalóságnak hat az összegyűltek számára. A nézőtér színültig telt az áldozat rokonaival, barátaival, vagy éppen nem csekély számú kedvelőivel, kik feldühödött indulataikat csak alig-alig bírják visszafogni, míg a bíró ismerteti a vádakat.
A fiatal, ám annál tapasztaltabb ügyésznő ellenszenvesen méregeti a vele szemközt lévő, narancsásrgába öltöztetett, már ültében is jól láthatóan magas, barna hajú, szinte még gyermeteg fiút, kit egy vele egyidős, közkedvelt lány kegyetlen meggyilkolásával vádolnak. Odi ugyan alaposan felkészült erre a tárgyalásra, mégsem érez elegendő bizonyítékot magáénak, amivel a lehető legsúlyosabb büntetést tudná kiszabatni a bűnös számára. Eleve a tény, hogy “kedvenc” ügyvédje, a komolytalan, frivol, szangvinikus Nam Joohyuk védi, sokkal inkább a nyerés vágyára készteti.
A férfi nyit, ám Odi nagy örömére nem kíséri osztatlan siker, sőt, a nézők felőli ideges morranások valahol bíztatják is, hogy mielőbb hűvösre tegye a fiút, egy életre megszabadulva alja mivoltától, ki tudja hány, esetleges további áldozat életét megmentve ezzel.
Mert ez a nagy igazság. Odi teljes szívéből utálja a bűnözőket, főleg, ha van annyi alapja, hogy bizton állíthassa; már pedig ő bűnös! Ez esetben sincs másként a helyszínen fellelt, a kamerák rögzítette, és más emberektől begyűjtött bizonyítékok alapján.
Amint ráesik a sor, minden kételyét és idegességét háttérbeszorítva igazítja orrnyergére a szemüvegét, majd magabiztosan középre sétál, hogy reflektálhasson az ügyvéd beszédére.
- Mint az az áldozat testén is látható, az elkövető eszköz egy százöt milliméteres kés volt, melyet meg is találtunk az áldozat vérével Jeon Jungkook apartmanjában, egy JKR ötszáztizenhatos típusú pillangókés formájában, mi köztudottan fegyvernek minősül - kezd bele egy szusszanásnyi szünet nélkül, minél mélyebbre menve a részletekben. Visszasétál az asztalához, s magához véve a becsomagolt eszközt, felmutatja a közönségnek, aztán a tettes felé fordulva néz vele farkasszemet, legalább minimális bűntudatot remélve tőle, hogy még édesebb legyen a győzelem, Jungkook azonban csak rezignáltan, kissé unott ábrázattal emeli ártatlannak ható szemeit az ügyésznőre. Egy szót sem szól, mégis tökéletesen kivehető, mennyire nem érdekli a dolgok kimenetele, ezzel az eddiginél is dühösebbé téve Odit. - Mindemellett, az utcai kamerák rögzítették, ahogy a vádlott elhagyta hajnali egykor a házat, melynek hatodik emeleti lakásában kora reggel holtan találták a fiatal nőt.
- A száznegyven lakásos házból, majd pont kötelezően hozzá megy - jegyzi meg csak úgy mellékesen Joohyuk, ügyet sem vetve a bíró csendre intésére.
Odi egy melegebb éghajlatra kívánó, barátias pillantást követően rendezi gondolatait, s folytatja az elővett témánál, külön az ügyvédnek címezve minden gúnnyal átitatott szavát.
- Korábbi tablókép és feljegyzések alapján, az elkövető és az áldozat két évig egy osztályba jártak, miből az akkori környezetük elmondása szerint fél évig kapcsolatban voltak. Ha azt nézzük, hogy a mai tinédzser kapcsolatok hány százaléka ér véget rossz viszonyban, nem kizárható ok, miszerint Jeon Jungkook az akkor szerzett sérelmei hatására ölte meg egykori társát.
- Bíró úr! - áll fel hirtelen az ügyvéd, székét ingerülten hátrébb taszítva.
- Hallgatom.
- Ügyfelem nem szegregálható a kora alapján, ráadásul ő maga vetett véget a kapcsolatnak!
- És mi okból? - enged meg egy halovány, ám annál lekicsinylőbb mosolyt magának Odi.
Jungkook türelmesen ül, mégcsak jelét sem adva, hogy neki esetleg lenne bármi mondandója az említett dolgokkal kapcsolatban, bár hamarosan úgyis rá kerül a sor, hogy saját védelmére kellhessen.
Odi végig a fiút figyelve keres bármi lekövetkeztethetőt a tartásából, arckifejezéséből, ám hiába a rengeteg tárgyalás, a sok tapasztalat, mindössze egy beképzelt gyereket lát, kinek mégis vonzza valami a rosszfiús imidzsében.
- A pszichológiai vizsgálat elmaradása végett, nem kizárható, hogy érzelmileg hátrányos helyzetű - eufemizál, az ő asztalukhoz sétálva, hogy közelebbről szemügyrevehesse Jungkookot, ki egy vétlen tekintetével pillog fel rá. Odit borzasztó mód ingerli a fiú egész lénye, olyan érzéseket keltve benne, akár egy idegen kölyköt meglátott anyaoroszlánban. Szét akarja tépni, megleckéztetni, egy életre tönkre tenni, amiért ő ugyanezt tette rengeteg más emberrel, kik jelenleg zokogva, idegesen, netán félve követik az itt zajló eseményeket.
Egy szünettel, egy férfi kivezetésével, és még két kör sehova sem vezető vitával később Jungkookot előállítják, s helyére ültetve adják át neki a szólás lehetőségét, esélyt adva a beszédre, minek irányítását az ügyésznő végzi.
- Tudja-e, hogy egy gyilkosság elkövetése nem asszimilálható az önt ért atrocitásokkal?
- Természetesen - konfrontál egyetlen szavával, mindennemű magyarázkodást mellőzve az eset kapcsán.
Odi hiába próbál hűvös maradni, az idő teltével folyamatosan bizonyosságot nyer, miszerint az állás egyáltalán nem kultivál számára, kezd kicsúszni a kezéből az ügy. Jungkook egyáltalán nem együttmüködő, de jó pont, hogy nem is tagad, ezzel azonban még nincs elvégezve semmi, válaszok kellenek.
Míg Joohyuk patetikusan védi a fiút, saját kisugárzásával is rásegítve a bűn elfedésére, addig Odi kész tényekkel igyekszik bebizonyítani a vádlott bűnösségét, ezzel állandó ellentétben állva, mely a fiatal és tapasztalatlan bíró számára egyre nehezíti a döntést.
Az ügyésznő ellenszenve minden eltelt perccel nő, ugyanakkor valami megmagyarázhatatlan vonzalom árnyékolja be eddig tisztának hitt érzelmeit, melyet minden bizonnyal az alig húsz éves, szemtelenül fiatal és érdektelennek tűnő fiú vált ki belőle. Tetszik neki. A kinézete, a szilaj jelleme, a viselkedése, s pont ezért utálja olyan nagyon. Egyetlen aprócska mosoly, kivillantva a többinél kissé hosszabb metszőfogait, és Odi máris a pokolra kívánja Jungkookot.
Hét óra. Hét teljes óra, ami, mintha kosaraznának, fárasztóan lassan eltelt. A labdát csupán passzolgatják, azonban kosárba egyik sem talál, a bíró tanácstalansága elkeserítő.
Kevés a bizonyíték, de, ami van, az is gyenge lábakon, mégis létezik, s Odi nem ad alább, hajthatatlanul védi az igazát, mivel ellenben Joohyuk nyughatatlanul visszavág, mindenféle idétlen kifogással korbácsolva az egyébként sem nyugodt kedélyeket.
A kilencedik órában, sok, az idő majdnem feléig lelkes nézővel kevesebben, s kimerült felekkel a tárgyalást eredménytelenül berekesztik és egy hónappal későbbi időpontot megadva, elhalasztják, esélyt adva a további bizonyítékok felkutatására.
Odi képtelen belenyugodni a végeredménybe, egyszerűen lehetetlennek véli, hogy egy gyilkos ilyen könnyen megússza a vétkét, min egyáltalán nem segít Jungkook szemérmetlen vigyora, mit felé küld, miközben kivezetik. Valahol itt szakad el a cérna, s az ügyésznő rögtön útnak eredve keresi fel a kollégáit, kik felett befolyását gyakorolva kér egy hatalmas szívességet, miszerint, a fiút, mielőtt visszavezetnék a börtönbe, vigyék át az ügyészségre, hol addig rendez egy üres tárgyalószobát maguknak.
Mivel a dolgok nem ilyen egyszerűek, elsőnek ő megy vissza a főépületbe, átöltözik, kitölti a papírokat, tájékoztat embereket, okot keres, és mindent a lehető legalaposabban előkészít, hogy még véletlen se lehessen gondja belőle.
A terve már kész, mivel egész egyszerűen fel akarja rúgni minden eddigi szilárdan betartott szabályát, azonban ezt érzi helyesnek, így bizony senki nem gátolhatja meg benne.
Jungkook egyik szemöldökét felvonva, kétkedve néz körül a hatalmas épületben, mélyen belül sejtvén, mi célból hozták pont ide, ám ez csak tetézi kiütközetlen jókedvét. Hiába rángatják a bilincsénél fogva, hiába ordítanak vele méterenként a lassúsága miatt, akár egy szánalmas kóborkutyával,
Ahogy az ajtó nyílik, csupán belökik rajta a fiút, innentől a nő gondjaira bízva, ki, amint meglátja a kevélyen ácsorgó bűnöst, hozzá sétál, bezárja mögötte a bejáratot, zsebre teszi a kulcsot, s a kicsiny terem szemközti ajtaján átvezetve érnek a valamivel tágasabb, mindössze egy asztalt és két széket magáénak tudható helyiségbe.
- Egy életre megbánod odiózus tetteted - nyomja le az egyik ülőaklalmatosságra, keményen szembenézve az immár teli szájjal vigyorgó Jungkookkal.
- Kérem, büntessen meg, ügyésznő - nyalja meg szemérmetlenül alsó ajkát.
- Bátor egy gyerek vagy te, fiam - lép fel a székre, Jungkook két combja közé, éppen csak nem érintve érzékeny részét.
Habár a fiatal igen magabiztosan hergeli Odit, egy jelentős dolgot még nem tud róla; Odi imádja a kisfiúkat, amihez, ha a kora nem is, a kinézete mindenképp meg van a vádlottnak, kit immár kétszeres indokkal készül önkezűen megbüntetni súlyos vétkéért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése